Lecitin

Fitoterápia haladóknak

Míg az Egyesült Államokban a nők több mint 80 százalékánál jelentkeznek menopauzában az ösztrogénhiánnyal kapcsolatos tünetek, Japánban ez az arány csupán 25 százalék. Talán erre is a Japánban bőséggel fogyasztott szója, illetve a növényben található ösztrogénszerű hatással rendelkező vegyületek, a fitoösztrogének szolgálnak magyarázattal.

Szója: nem csak vegetáriánusoknak

A lecitin forrása:

A lecitint mintegy 150 évvel ezelőtt azonosították a tojássárgájából. Azóta a kutatások sokat kiderítettek a vegyület élettani jelentőségéről, gyógyászati felhasználása egyre kiterjedtebb. A lecitin több növényi olaj alkotórésze, de nagy mennyiségben gazdaságosan csak a szójababból állítható elő.

A szója évezredek óta az ázsiai konyha alapvető élelmiszere. Európába mintegy kétszáz évvel ezelőtt jutott el, de igazi jelentőségét csak jóval később, a huszadik század második felében ismerték fel. Bár a szója gyógyszerek, gyógytermékek, étrend-kiegészítők formájában egyre elterjedtebb Európában és Észak-Amerikában, az egy főre eső szójafogyasztás még mindig Japánban a legnagyobb.

A szójabab sokoldalú, előnyös összetételű élelmiszer-ipari alapanyag, nemcsak magas fehérjetartalma, hanem telítetlen zsírsavakban és lecitinben gazdag olaja miatt. A magok mindemellett jelentős mennyiségben B- és E-vitamint, ásványi sókat is tartalmaznak. Hazánkban a szójaalapú élelmiszerek különlegességnek számítanak, de a Távol-Keleten, különösen Japánban a szójabab a legfontosabb élelmiszer-alapanyagok közé tartozik.

Japánban a szójából készített magas fehérjetartalmú, semleges ízű mizó és tofu számos étel alapjául szolgál. A szójaételek ízesítésére gyakran használnak szójaszószt, amely a szójabab fermentálásával készül. Az éretlen bab és a szójaliszt szintén sokoldalú felhasználást nyer az ételek előállításánál. Magyarországon ezzel szemben elsősorban a szójagranulátum és a szójaszelet közismert, amelyeket „húspótlékként”, a szójatejet pedig a tehéntej jellegzetes (sokak által nem kedvelt) ízű alternatívájaként tartják számon. A szójatermékek mindazonáltal nem váltak hétköznapi étrendünk részévé. Ez részben az előítéleteknek tulajdonítható, részben pedig annak „köszönhető”, hogy a japán konyhaművészet a magyarok számára túlságosan is egzotikus.

A szójából készült gyógyszerek, gyógytermékek és táplálék kiegészítők Magyarországon is széles körben használtak és népszerűek. Mindez érthető a szójababban megtalálható tartalomanyagok kedvező élettani hatásainak és a növény sokoldalú felhasználási lehetőségeinek ismeretében.

Hormonhiányos állapotban

A múlt század közepén figyeltek fel arra, hogy a menopauzás tünetek intenzitása, bizonyos daganattípusok előfordulása, a csontritkulás és a kardiovaszkuláris betegségek gyakorisága Ázsiában jóval alacsonyabb, mint Európában vagy Észak-Amerikában. Az eltéréseket nem lehet pusztán genetikai okokkal magyarázni, hiszen az Amerikába áttelepült japánok körében már kevésbé jelentős ez a különbség az amerikaiakhoz képest. Joggal feltételezhető tehát, hogy a magyarázat a távol-keleti életmódban is rejlik. A japánok étrendjében gyakran szereplő halételek, zöldségfélék mellett egyre nagyobb figyelem irányul a szójára azóta, hogy felfedezték a növényben található ösztrogénszerű hatással rendelkező úgynevezett fitoösztrogéneket. A vegyületek hatása adhat magyarázatot arra, hogy míg az Egyesült Államokban a nők több mint 80 százaléka esetén jelentkeznek menopauzában az ösztrogénhiánnyal kapcsolatos tünetek, Japánban ez az arány csupán 25 százalék.

A fitoösztrogének közös jellemzője, hogy a molekulák ösztrogénszerű vagy -antagonista hatással rendelkeznek. Hatáserősségük elmarad az endogén hormonokétól, ezért aktivitásuk akkor kerül előtérbe, amikor a szervezet hormontermelése csökken. A szója nagy mennyiségben tartalmaz fitoösztrogéneket, ezért nem meglepő, hogy Kelet-Ázsiában az egy főre eső bevitel az európai több tízszerese. Ilyen dózis esetén már számolni kell a növényi ösztrogének krónikus hatásaival. Klinikai bizonyítékok támasztják alá, hogy a fitoösztrogének csökkentik az LDL-koleszterinszintet, kedvezően hatnak a csontanyagcserére, és rendszeres fogyasztásuk esetén egyes daganattípusok ritkábban fordulnak elő. Túladagolásuk azonban kedvezőtlen hatásokkal járhat, hiszen a hormonhatás például csecsemők, éretlen hormonrendszerű gyermekek és hormonszenzitív daganatban szenvedők esetén egyenesen káros lehet. A szója az étrend részeként fogyasztva nem veszélyes, de a fitoösztrogénekre dúsított készítmények túladagolva veszélyt jelenthetnek az egészségre.

Olaj és lecitin

Az érett magvakból kipréselt olaj mentes a fitoösztrogénektől, viszont nagy mennyiségben tartalmaz telítetlen zsírsavakat, köztük az esszenciálisnak tekintett linol- és linolénsavat. Magas tápértéke, valamint kedvező telítetlen zsírsavkomponensei miatt a parenterális táplálásban alkalmazott infúziók előállítására használják. A szójaolaj jelentős omega-3 és -6 zsírsavtartalma révén az ételkészítésben is felhasználható egészséges növényi olajok közé tartozik. Hasonló összetételű, mint a napraforgó- vagy kukoricaolaj, de azoknál több linolénsavat tartalmaz. Tartós fogyasztása következtében a vérben enyhén csökken az LDL-koleszterin koncentrációja, aminek az érelmeszesedés megelőzése szempontjából van jelentősége.

A szójaolajat azonban főleg a belőle kinyerhető lecitin teszi igazán különlegessé. Neve a görög „lekithosz” szóból ered, amely a tojássárgáját jelöli, ugyanis az anyagot első alkalommal a tojásból állította elő egy francia kutató. A szójalecitin szűkebb értelemben a foszfatidilkolint jelenti, tágabb értelemben viszont a szójából nyert foszfolipidkeverék, amelynek csak egyik komponense a foszfatidilkolin. A szójalecitin előállítása során kulcsjelentősége van annak, hogy a vegyületcsoport hidrofil és lipofil karakterrel is rendelkezik. A szójaolajat néhány százaléknyi vízzel keverik össze, amelybe „átoldódik” a lecitin jelentős része. A vizes emulziót elválasztják az olajtól, és többlépéses tisztítással nyerik a felhasználási igénynek megfelelő összetételű terméket. A lecitin legalább 50 százalék foszfatidil-kolint tartalmaz, további jelentős összetevői a linol- és linolénsav.

A szójalecitin rendkívül széleskörűen felhasználható termék. Mivel zsírban és vízben is oldódik, az élelmiszer-, a kozmetikai és a gyógyszeriparban emulgeátor segédanyagként használják fel. Jelentős antioxidáns kapacitással rendelkezik, ami szintén előnyös tulajdonság ipari felhasználása szempontjából.

A foszfolipidek, köztük a foszfatidil-kolin kettôs, hidrofil és lipofil sajátságával magyarázható, hogy fontos szerepük van a sejtmembránok felépítésében, elengedhetetlenek a normál sejtműködéshez. Nemcsak építőelemei a sejthártyának, hanem számos metabolikus folyamatban is szerepet játszanak. Nem véletlen, hogy a lecitin számos, hazánkban is forgalomban lévő gyógytermék alapjául szolgál.

A szója-foszfolipidek megvédik a sejteket a károsodástól, beépülnek a sejtek sérült membránjába, és javítják azok működését és regenerálódását. Ez különös jelentőségű olyan nagy igénybevételnek kitett szervek esetén, mint a metabolizmus központjának számító, a szervezet méregtelenítésében nélkülözhetetlen szerepet betöltő máj. A szójalecitin a májkárosodás megelőzésére, mérséklésére, kiegészítő kezelésére, valamint a májsejtek regenerációjának elősegítésére használható. Védi a sejteket az oxidatív károsodástól, ezen kívül olyan többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaz, amelyek a sejtmembránba épülve megváltoztatják annak szerkezetét, ezáltal segítve elő bizonyos biokémiai folyamatokat. A szójalecitin biológiai hasznosulása kiváló, majdnem 100 százalékban felszívódik a bélből. Több humán vizsgálatban tanulmányozták a hatását krónikus májbetegségben szenvedőknél. Az esetek többségében a foszfatidil-kolin előnyösen befolyásolta a károsodott máj működését, mérsékelte a betegek tüneteit. A kezelésnek nem ismertek komolyabb mellékhatásai.

A szójalecitint gyakran az agyműködés, a kognitív funkciók javítására használják. Leggyakrabban nagy szellemi megterhelés esetén a teljesítmény fokozására, vagy időskorban a memória és a koncentrálóképesség javítására alkalmazzák. A lecitin szerepet játszik a fokozottan igénybe vett idegsejtek membránjának regenerálásában, és csökkenti károsodásuk esélyét. Alzheimer-kórban szenvedők kiegészítő kezelésére is felhasználható, mivel a foszfatidil-kolin a szervezetben részben acetil-kolinná alakul át, azzá az anyaggá, amelynek hiánya jelentős szerepet játszik a betegség kialakulásában. A lecitin memóriajavító hatását a betegség kezdeti stádiumában lévőknél mutatták ki. Újabb feltételezések szerint Alzheimer-eredetű demenciában nem elsősorban az acetilkolin-szintre kifejtett hatása, hanem az idegsejtek regenerálása és védelme miatt hatásos. A szójalecitint tartalmazó készítmények idős korban jelentkező demencia minden típusában haszonnal alkalmazhatóak. A szellemi teljesítmény fokozására a szert több héten át kell szedni, mivel csak hosszas alkalmazás után jelentkezik a kedvező hatás az idegsejtek működésében.

A szójában nemcsak a fitoösztrogének, de a lecitin is hozzájárul a koleszterinszint csökkentéséhez. A vegyület fokozza a HDL koleszterinfelvevő kapacitását a vérben, ezáltal gyorsítja anyagcseréjét és kiürülését a szervezetből. A foszfatidil-kolin gátolja a koleszterin felszívódását a bélben, ugyanakkor fokozza szekrécióját az epével. Mindezek eredményeként hosszú távú alkalmazás esetén csökken az LDL-koleszterin koncentrációja a vérplazmában, ami az arteroszklerózis prevenciója szempontjából igen jelentős.

A szójabab igen sokoldalú, akár tápláléknövényként, akár gyógynövényként vizsgáljuk értékeit. Kedvező élettani hatásai közé tartozik a koleszterinszint csökkentése, a máj- és idegsejtek védelme, működésük javítása, nem is beszélve a fitoösztrogének alkalmazásának ma még nem teljesen feltárt perspektívájáról. Az ösztrogénhatású vegyületeken kívül legértékesebb anyaga a lecitin, amelynek széles körű gyógyászati felhasználása rendkívül kedvező haszon-kockázat aránnyal párosul, hiszen specifikus mellékhatása nem ismert.

Dr. Csupor Dezsô,

Szegedi Tudományegyetem, Farmakognóziai Intézet